Így volt ez, igen, de csak és kizárólag a konzolos piacon. Az első Halo PC-s portja két és fél éves késéssel jutott el monitorjainkig, akkorra pedig már egész más sztároktól visszhangzott a sajtó. Közepes értékelések a közepes porthoz ? ez volt a végeredmény. A folytatás azonban kötelező volt, így bekövetkezett, ami elkerülhetetlen, a Halo 2 első részéhez hasonlóan megjelent számítógépeinken is.
Volt értelme várni? Nehéz ezt a kérdést megválaszolni, hisz mint komoly Halo rajongó, kötelességszerűen rábökném, hogy igen, holott ez nem egészen van így. A három év bizony akár tetszik, akár nem, meglátszik az egészen, és ehhez még a Microsoft pofátlanságát is el kell viselni, lévén, hogy a játék csak és kizárólag az új Windows Vista-n hajlandó elindulni. Hiába hát az egyébként baráti gépigény, az oprendszer futtatásához bizony csak beugró az egy giga ram?
Lényeg a lényeg!
Igen, ez bizony így igaz, így vágjunk is a lecsóba kezdeti kesergéseink után! A Halo 2 ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első rész letette. A Halo megsemmisült, Master Chief épp a Föld felé tart nagy elégedetten, de mint mindig, most sincs minden rendben. Utóbbit ugyanis megszállták a Covenant erők, arról már nem is beszélve, hogy kiderül, nem az volt az egyetlen Halo. A feladat tehát adott: kinyomozni, mit is akar a Covenant a Földön és elpusztítani a többi Halo-t, mielőtt még túl késő lesz.
A legnagyobb játékmenetbeli újítást már itt helyben muszáj megemlíteni, még akkor is, ha ez komoly spoiler is. Nem Master Chief lesz az egyetlen, akit irányítanunk kell. Kapunk egy Elite tábornokot is, aki az első rész idejében elkövetett hadmozdulatokért felelt, és bár ott elbukott, valamiért a próféták előléptették hírnökké, azaz Arbiter-ré. Néha embereket, néha a floodot irthatjuk majd idegen barátunkkal, ám ahogy haladunk előre, saját társaink is ellenségeinkké válnak, így adva egy kis fűszeres ízt az amúgy sem sótlan Halo univerzumhoz.
Az új karakter behozása hatalmas ötlet volt, sokat dob az amúgy szinte változatlan játékmeneten, még akkor is, ha hangulatilag nagyon nem fér össze az addig látottakkal. Igen, változatlan? Sajnos ez a szó illik rá leginkább a játékra. Ugyan most már egyszerre két könnyebb fegyverrel is oszthatjuk az észt, kirúghatjuk a sofőrt a járművekből és vannak új ellenfelek (a buta, de brutális Brute-ok), ebben ki is merül a második rész. Az egész az első részben felépített, epikus koncepcióra és káoszra épül, amivel nem is volt gond anno 2004-ben, sőt, de ma már egyszerűen üresnek hat a dolog. Nincs semmi fejtörő, semmi gondolkodás, csak a megyek és lövök játékmenet, na meg az utánozhatatlan ?Halo-feeling?, ami még így is elviszi vállán az egészet.
Az új helyszínekkel már sokkal jobban ki voltam békülve. Mind a kairói pálya, mind a Covenant város egyszerűen mesések! A méreteik pedig még mesésebbek, mint a kivitelük. Nem egy embert hallottam panaszkodni, hogy nincs elég emlékezetes helyszín a programban. Hát nem tudom, én míg élek, emlékezni fogok az anyabolygóra és a dramatikus, epikus videókra. Ezekben mindig nagyon nagy volt a Halo és bizony most sincs ez másként. Ha nagyon komoly negatívumot akarok felhozni a játék kampánya ellen, akkor maximum annak rövidségével és nehézségével tudok előállni. Nem legendary-n kezdtem el, mégis a hajamat kellett tépjem egy-egy flood-os részen, a kb. fél napot elemésztő ?hosszúság? pedig kicsit elszomorított ennyi idő és teszem azt a S.T.A.L.K.E.R. hétféle befejezése után. Arról nem is szólva, hogy nem azzal kéne elhúzni egy játékot, hogy az egyszeri szegény gamer negyvenszer töltsön újra egy pályát, mert quicksave még mindig nincsen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
